Talán nem lepek meg senkit azzal, amikor azt mondom, hogy fiatalkorom óta engem bíz meg mindenki a bevásárlással. Tinédzser koromban már felismertem, hogy nem szeretek semmit sem a kosárba rakni úgy, hogy előtte nem olvasom el nagyon alaposan címkén lévő adatokat. Anyám persze gyűlölte ezt, és egy idő után már egyedül küldött el vásárolni, mert nem volt hajlandó kivárni, amíg én végzek.
Mióta elköltöztem otthonról csak magunknak vásárolok, most viszont a nővérem megkért, hogy segítsek be neki. Hónapokon belül érkezik hozzájuk a baba, de még nem sikerült mindent beszerezniük, ezért megkért, hogy vegyek át valamennyit a terhéből: a babakocsi megszerzése az én feladatom.
Az első lépés: alapos kutatás
Bóknak vettem, hogy egy ilyen fontos eszközt, mint a babakocsi éppen rám bíz, én pedig igyekeztem meghálálni a bizalmat. Belevetettem magam az internet bugyraiba, és meg sem álltam addig, amíg meg nem találtam a tökéletes babakocsi weboldalt. Persze előtte még csak nagy általánosságban néztem szét.
Mivel még nincs gyerekem, ezért soha nem éreztem késztetést arra, hogy elmerüljek a babakocsik témájában. Nem vagyok az a típus, aki előre megveszi már a még útban sem lévő gyermekei ruháit, ahogy még az esküvőmet se terveztem meg fejben. Türelmes típus vagyok, mindennek megvan a maga ideje.
Az első dolgom tehát az volt, hogy megtudjam, mire kell egyáltalán figyelni a babakocsi kapcsán? Mindegy, hogy 3 vagy 4 kerekű? Mi számít jónak, vagy rossznak? Hogyan kell benne feküdnie a gyereknek? Mekkorának kell lennie? Gyengébb az összecsukható a hagyományosnál?
Szabályosan faltam a blogokat a témában, szinte már a megszállottság jeleit lehetett észrevenni rajtam. A tökéleteset, a legjobbat akartam megszerezni, mert olyan nincs, hogy az én unokaöcsém, vagy unokahúgom (nővéremék titokban tartják a nemét) valamiből nem a legkiválóbbat kapja. És itt jön a kérdés: van különbség lány és fiú babakocsi között? Meg szokták egyáltalán különböztetni ezeket egymástól?
Rengeteg kérdés, de én megtalálom a választ
Végül, ahogy az mindig lenni szokott, szépen lassan körvonalazódott a fejemben, hogy pontosan mit keresek. Nővéremék egy 4. emeleti lakásban laknak, így a könnyű szállíthatóság alapvető fontosságú volt. Mivel nincs autójuk, és a közeljövőben nem is lesz, az összecsukhatóság nem játszik akkora szerepet. Legyen viszont nagy hely benne alul, hogy amikor elmennek vásárolni, akkor kosárként is tudják használni.
Megvannak tehát a paraméterek, ha ezeknek megfelel az, amit találok, akkor már csak a szépség lehet az, amin elbukhat a dolog. A korábban már hivatkozott weboldalon találtam meg a legnagyobb kínálatot abban az árkategóriában és minőségben, amit én keresek, így azon kezdtem el böngészni. Igazából nem került volna sok időbe megtalálni az igazit, ha nem vagyok olyan alapos, mint általában – megint mindent betűről-betűre átolvastam, mindent megnéztem, és ennek köszönhetően végül majdnem egész éjszaka ezeket kerestem. De be kell, hogy valljam, én élveztem.
Mi lesz, ha majd a saját gyerekemről lesz szó?
Persze azonnal fölmerült bennem a kérdés, hogy ha az unokaöcsém, vagy az unokahúgom kapcsán ennyire izgatott tudok lenni, akkor mi lesz majd, ha a saját gyerekemnek kell babakocsit választanom? Egy barátnőm azt mondta, hogy az anyaság mindenkiből mást hoz ki, szóval lehet, hogy míg mások ilyenkor szoktak idegessé és aggodalmassá válni, én pont hogy kisimult, pihent és nyugodt leszek, aki hagyja, hogy az ár sodorja magával. Persze ezt nehezen tudnám csak elképzelni, de ki tudja?
Visszatérve a lényegre: hosszas keresgélés után megtaláltam a tökéletes babakocsit. Sőt, nem is egyet, hanem egyből hármat, és el is küldtem a nővéremnek, hogy válassza ki a neki legmegfelelőbbet. Amikor rábökött az egyikre, én meg is rendeltem, majd amikor a fizetésre került a sor, nem engedtem, hogy bármit is adjon. A babakocsi az én ajándékom volt, és nem csak azért, mert így akartam megúszni a kötelező ajándékvásárlást, hanem mert ez a kocsi tényleg szívből jött. Annyi munkám volt a kiválasztásában, hogy gyakorlatilag úgy éreztem, mintha én magam csináltam volna, a kerekeitől kezdve a tetejéig. És bár tudom. hogy ő maga soha nem fog erre emlékezni (hiszen ki emlékszik a saját babakocsijára, de őszintén?), de nekem biztosan egy szép emlék marad majd így is.
Persze jó sok időmbe telt, mire sikerült meggyőznöm arról, hogy elfogadja az ajándékomat, hiszen egy babakocsi nem éppen egy rágóka, vagy egy csörgő árának felel meg, de nem engedtem: pont olyan makacs voltam, mint vásárlás közben, és így végül beleegyezett. Az a helyzet, hogy bár eddig a nagynéniség nem mozgatott meg, ennek a vásárlásnak köszönhetően már egészen izgatott vagyok a gyerek születése kapcsán.