Január 26-án a NASA bejelentette, hogy a Spirit marsjáró végleg megfeneklett a marsi homokban. Ha túléli a marsi telet, ezután a robot végső pihenőhelyén végez tudományos megfigyeléseket.

Spirit és testvér-robotja, az Opportunity 2004. januárjában érkezett a Marsra. Küldetésüket eredetileg 90 naposra tervezték, a két robot azonban immár hat éve gyűjti a tudományos adatokat. Az Opportunity jelenleg az Endeavour-kráter felé halad. A Spiritet az elmúlt hónapokban azonban hiába próbálták homokcsapdájából kiszabadítani.

Szegény Spirit! Tovább»

Tapasztalataim szerint Magyarországon sokan — még egészségügyi szakemberek is — azt gondolják, hogy egészségügyi ellátórendszerünk és a lakosság katasztrofális egészségi állapota majd akkor fog javulni, amikor az ország gazdasági fejlettsége beéri a nyugati államokét. Akkor majd lesz pénz egészségügyre, a több forrás pedig majd egészségünk javulásához vezet. Vagyis az egészségi állapot alapvetően gazdasági fejlettség kérdése. A mindenkori kormányoknak tehát a politikailag kockázatos és sok szereplő érdekeit sértő egészségügyi reform helyett érdemesebb a gazdaság fejlesztésére, az életszínvonal javítására koncentrálni. Kár, hogy azok alapján, amit az egészség társadalmi meghatározottságáról tudunk, mindez egyáltalán nem így van. Tovább»

Barack Obama elnöki programjának egyik legfontosabb pontja az amerikai egészségügyi rendszer megreformálása volt. Az elnök első évének vége felé úgy tűnik, hogy a reform megvalósulhat: novemberben a Képviselőház minimális többséggel elfogadott egy törvénytervezetet, a Szenátus pedig Karácsony napján, ugyancsak minimális többséggel rábólintott egy másikra. Ha az elkövetkező pár hétben sikerül egységesíteni a két tervezetet, és azt a Képviselőház és a Szenátus is megszavazza, akkor esély van arra, hogy Amerika megszabaduljon diszfunkcionális, drága és igazságtalan egészségügyi rendszerétől. Kész csoda lesz, ha ez sikerül. Tovább»

Az ektogenezis testen kívüli terhességet jelent. Bár a mesterséges méh ma még a tudományos fantasztikum világába tartozik, az első lépések ígéretesek. 1997-ben japán tudósok egy műanyag-tartályban három héten keresztül életben tartottak egy 17 hetes kecske-embriót. Néhány évvel később amerikai kutatók hormonok segítségével emberi méhsejtekből mesterséges méhfalat növesztettek egy műanyag-tartályban, amelybe emberi embriók sikeresen beágyazódtak. A kísérletet hat nap elteltével — az emberi embriókon való kutatásokat korlátozó törvényeknek megfelelően — meg kellett szakítani. Valószínű azonban, hogy nem kell sokat várni a mesterséges méh kifejlesztéséig. Az ektogenezis minden bizonnyal újraéleszti majd az abortuszról szóló vitát. Tovább»

Vállalva a veszélyét, hogy unalmassá válik a blog, megint a globális felmelegedéssel kapcsolatos szkepticizmus kerül terítékre. Az előző bejegyzés néhány hozzászólója ugyanis nehezményezte, hogy túl harsányan jellemeztem a klímaváltozás-szkeptikusokat, nem tartva tiszteletben az enyémtől eltérő véleményeket. Ha így lenne, az valóban sajnálatos volna. De a klímaváltozás-szkepticizmus nem az „enyémtől eltérő vélemény” — hanem egyszerű áltudomány és népbutítás, ami ugyanúgy működik, mint az intelligens tervezettség elmélete vagy az ufókban való hit. Lássuk, miért. Tovább»

Tegnapelőtt fejeződött be a koppenhágai klímakonferencia. A tanácskozás egyértelmű kudarc, a kiadott nyilatkozat nagyrészt csak ködös általánosságokat tartalmaz. A 192 résztvevő ország delegáltjai például egyetértettek abban, hogy fontos a globális felmelegedés mértékét 2°C alatt tartani. Ezt eddig is tudtuk. Konkrét eredmény csak annyi, hogy a fejlett országok az elkövetkező három évben 30 milliárd dollár segélyt adnak a fejlődő országoknak környezetvédelmi célokra; 2020-ra ez az összeg állítólag évi 100 milliárd dollárra nő. De ez édeskevés — és amúgy is opcionális, hiszen a megegyezésnek nincs jogi ereje. Majd talán jövőre, Mexikóvárosban.

A konferencia apropóján viszont felerősödött a klímaváltozás-szkeptikusok hangja. Hirtelen rengeteg szakértő lett, akik szerint (1) globális klímaváltozás nincs is, az egész csak pánikkeltés, a tudósok és a zöldmozgalmak összeesküvése, vagy (2) globális klímaváltozás van ugyan, de az egy természetes folyamat, nem az emberi tevékenységnek köszönhető, illetve (3) globális klímaváltozás van és az ember okozza, de nem érdemes semmit sem tenni, mert majd alkalmazkodunk. Nagy bánatomra az ilyen vélemények még az itteni hozzászólásokban is megjelentek.

Ezek olyan téveszmék, amiket érdemes eloszlatni. Persze tisztában vagyok vele, hogy a klímaszkeptikusok nagy részét semmilyen érv sem győzheti meg. Az ilyenekkel semmi kedvem vitatkozni, mint ahogy arról sincs kedvem vitát nyitni, hogy van-e mikrochip az influenzaoltásban. Aki magára ismer, annak felesleges továbbklikkelnie. Tovább»

Majdnem napra pontosan tizenkét évvel ezelőtt született meg a Kiotói Egyezmény, amelyben 40 fejlett ország — köztük Magyarország — vállalta, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 5,2 százalékkal az 1990-es szint alá szorítja vissza. A megállapodás nem érte el a célját, részben azért, mert az Egyesült Államok a mai napig nem ratifikálta az egyezményt — miközben kibocsátása 17%-al magasabb, mint 1990-ben. A nemzetközi közösség a napokban Koppenhágában próbál újra megegyezni. Új egyezmény — hála az amerikai kvótakereskedelmi törvény megrekedésének a törvényhozásban — biztosan nem lesz, de remélhetőleg megegyeznek arról, hogy majd hogyan egyeznek meg a megegyezésről. Vagy valami ilyesmi.

Pedig nem lenne ez olyan bonyolult. A tudósok ma már egyetértenek abban, hogy a globális felmelegedés létezik és az ember okozza. Ma már a politikusok is kevésbé ellenkeznek. Kivételek persze vannak, mint például Amerika egyik legrémisztőbb politikusa, Sarah Palin, aki a jobb sorsa érdemes Washington Post hasábjain fejtegette a napokban demagóg ostobaságait. A szükséges technológiák is egyre inkább a rendelkezésünkre állnak. Most már csak azt kellene eldönteni, hogy mennyit vagyunk hajlandók áldozni az éghajlatváltozás elkerülésére.

Ehhez persze tudnunk kell, hogy mekkora kárt okozhat a globális felmelegedés. De hogyan lehet ezt kiszámolni? Tovább»

Bár már nem friss a hír, mégis mindig aktuális, és már régóta akartam írni róla: két hete szakorvosjelöltek és fiatal orvosok tüntettek életkörülményeik javításáért Budapesten. A demonstráció szervezői szerint „a fiatal orvosok jelenlegi anyagi-, és munkakörülményei nem teszik lehetővé az egzisztencia-teremtést, a szakmai fejlődést és a minőségi munkavégzést”. A fehérköpenyes tüntetők nyilatkozatai szerint „gyakorlatilag nincsen perspektívánk ebben az országban” és „olyan kényszerhelyzetet teremtenek, amiben kénytelenek vagyunk külföldre menni”. De — talán hogy hazánk iránti hűségüket bizonyítsák — tüntetésük csúcspontjaként a fiatalok szívet rajzoltak a Bazilika elé:

Gyanítható persze, hogy a demonstrálók szívük szerint inkább pöcsöt rajzoltak volna. Tovább»

Bezzeg a régi szép időkben, amikor én még fiatal voltam, a krumplileves krumplileves volt, a kábítószer pedig kábítószer. Akkoriban még mindenki úgy tudta, hogy aki a kábítószerhez nyúl, az ördöggel cimborál. Ma már a dolgok sokkal bonyolultabbak: a régi idők drogjairól kiderül, hogy gyógyszerek, az új idők drogjai pedig már nem rekreációs, hanem teljesítmény-növelési célokat szolgálnak. Tovább»

A Magyarországról érkező hírekre ritkán büszke az ember. Legtöbbször unalmat, néha felháborodást, alkalomadtán enyhe hányingert érez. Most azonban elégedettek lehetünk: a rendszerint egymással marakodó pártok, a politika és a lakosság összefogott, hogy jelentős önfeláldozással, úttörő módon segítsen az emberiségen egy komoly tudományos kérdés eldöntésében.

Miről is van szó? Természetesen az új influenza elleni védőoltásról. Tovább»